2012. április 14., szombat

7. fejezet ~ Táncos lábak


Meghoztam a friss részt. Tudom hogy sokára, de csak most volt időm. Erre szeretnék sok visszajelzést kapni, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.Köszönöm az eddigi visszajelzéseket az összes résszel kapcsolatban. Sok energiát ad és büszkeséget. Így ki is jelentem, hogy szerintem nekem vannak a legjobb olvasóim.:)♥

Még nem mondtam, de most van egy kis négyzet a részek alján és örülnék ha elolvastad akkor oda kattintanál. Nagyon köszönöm.
Nem szaporítom tovább a szót, kellemes olvasást. ♥


/Samanta/         

A napfényes svéd délutánban, a véletlen, de szerencsés találkozás után elindultunk a kereszteződés felé. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Daniel lemaradt. Mikor hátrafordultam kérdőn néztem rá és ő erre csak mosolygott. Odalépett mellém, vetett rám még egy mosolyt. Miközben keze a kezemhez ért, csak annyit mondott:
-          Mi lenne, ha egy picit lemaradnánk? – én teljesen elámultam. Erre nem gondoltam volna.
Belül inkább visítottam, minthogy válaszoltam volna. Teljesen tanácstalan voltam hirtelen. Most álmodom vagy ez a valóság? Biztos teljesen elvörösödtem, hisz nem gondoltam volna, hogy Daniel is érez irántam valamit.
-          Hát…őő…jó lenne. - válaszoltam bátortalanul, de csillogó szemekkel. Ő még mindig mosolygott és megsimogatta a kézfejem az ujjával. Majd gyengéd csókot nyomott arcomra, amivel bizonyította számomra, hogy komolyan gondolja.

Nagyon jól esett a gyengédsége és a szeretete. Abban a pillanatban nem érdekelt Eric, csak a pillanatra figyeltem. Holnap este úgyis látom a koncerten, Jane pedig még nem ismeri, ismerkedjenek csak. Így teljesen lelassítva sétáltunk egy teljesen másik irányba.

/Jane/

Az elmúlt két hétben szinte fogalmam sem volt hogy ma itt leszek Svédországban. Most pedig nem csak itt vagyok, de találkoztunk egy elvileg nagyon kedvelt svéd énekessel is, akinek a koncertjére jöttünk. Sajnos Brian nem lehet itt, de viszek neki ajándékot. Remélem az öcsikémnek tetszeni fog amit majd találunk, Sam majd biztosan segít a válogatásban.
Gondolataim vittek magukkal, végül hátranéztem, hogy segítséget kérhessek Samantától. Hirtelen nem hittem a szememnek, nem találtam. Tekintetemmel végigfutottam a környéket és végül észrevettem. Lemaradt és…és Daniellel kézen fogva sétálnak az utca túloldalán. Elmosolyodtam és visszafordultam, örültem, végre bevallották egymásnak vonzalmukat.

Akkor viszont választok egyedül ajándékot, csak még nem tudom, hogy mi is lehetne az.
Közben megérkeztünk a bolt elé, Alex hátrafordult és ezt kérdezte:
-          Ő…Jane. Hol vannak a barátaid? – nézett meglepve rám, majd Eric is hátra fordult és kérdőn nézett. Hirtelen nem tudtam mit mondani, de aztán jött magától.
-          Sam és Daniel…kettesben maradt. – válaszoltam röviden és tömören. Alex sunyin elvigyorodott, Eric csak ennyit mondott:
-          Jól van. – mosolygott vissza a haverjára – Menjünk vegyünk az öcsédnek valamit. - Nem tudtam mit gondoljak az összemosolygásról, de nem is igazán érdekelt, én örültem a boldogságuknak.
Beléptem az ajándékboltba, Alex még mondott valamit Ericnek, majd követtek.
-          Milyen szerencsés a barátnőd. – kezdte a témát boncolgatni Alex, de látszólag Ericnek nem volt ínyére.
-          Mert? – nézet érdeklődve rá.
-          Hát eljön nyaralni és megtalálja a szerelem. – folytatta.
-          Igen, az… - válaszoltam és közben Eric állt mellé, majd így szólt oldalba bökve barátját:
-          Igazán jó hír. – mosolyodott rám és elindult a polcok közé, Alex csak bámult utána.

Fél óra válogatás után is tanácstalan voltam, minek is örülne az öcsém. Nem vagyok kis fiú hogy tudjam. Ekkor Eric fordult felém.
-          Szerintem tetszene neki egy összerakott ajándékcsomag. Lehetne benne egy póló, pár képeslap, egy bögre, svéd csoki és rakunk még bele valamilyen plüsst. Na? – ajánlotta Eric csillogó szemekkel.
-          Ez tetszik! Remek ötlet, köszönöm. – ragyogott fel a szemem, végre egy épkézláb ötlet. Összeszedtünk mindent amit mondott és elindultunk a kassza felé, Alex még nézelődött hátul.
-          Nézd csak azt a napszemüveget. Nagyon jól állna neked. – tört ki belőlem egy fekete szemüveg láttán.
-          Melyik? – nézelődött, s közben csak vigyorgott. Rámutattam és felvette. – Na milyen rajtam?
-          Remek! – ért fülig a szám. Belenézett a tükörbe és helyeslőn bólintott.
-          Tudod mit? Megveszem. Neked meg ez állna rohadt jól! – mutatott egy mély lilás majdnem fekete keretes szemüvegre, meg kell mondjam nagyon tetszett. Felvettem és ránéztem.
-          Milyen? Nekem meg kell mondjam tetszik. – néztem kérdőn rá, de nem nagyon látszódott a szemüveg alatt.
-          Szép! Jól áll. – nem láttam az arcát, mert az övét is eltakarta a szemüveg. Közben egyre jobb véleményt alkottam róla. Nem bántam meg hogy megismertem, sőt jó fejnek vélem. Kíváncsi vagyok a színpadon mit produkál.
Közben Alex is előkerült és mentünk fizetni, a kasszánál észrevette a szemüvegeket:
-          Látom nem csak az öcséd kapott ajándékot. – mondta kicsit kötekedve, miközben a tekintete a két szemüvegre esett.
-          Nem, én is és Eric is veszünk napszemüveget. – mondtam, miközben Eric helyeslőn biccentett a fejével.
Végeztünk a szuvenír boltban és máris megláttuk Saméket, a túloldalon integettek. Átmentünk hozzájuk és megmutattam az ajándékot. Ők is egyetértettek Eric gondolatával, így teljesen megkönnyebbültem és letudtam az ajándékvásárlást.

-          Mi lenne ha megmutatnám nektek a holnapi koncert színpadát? – érdeklődött Eric, miközben a kezével megigazította a haját.
-          Benne vagyunk. – kiabálta nagy lelkesedéssel Sam, majd rám nézett és összemosolyogtunk.
-          Felőlem mehetünk. – értett velünk egyet Dani is és még Alex is vetett egy kisebb mosolyt.
Mikor visszaértünk a parkba Eric és Alex felugrottak a színpadra, előadtak egy kis táncbemutatót. Persze zene és fények nélkül, be kell valljam egész ügyes ahhoz képest, hogy nem is táncos. Felemelték a kezüket, majd le, aztán oldalra biccentették a fejüket és ismét fel a kezüket. Aztán a lábukkal egy helyben lépkedtek.

-          Ez a Popular tánca. – nézett csillogó szemekkel Sam – végre láthatom élőben!
Sam boldog volt és láthatóan ismerte a mozdulatokat. Mikor végeztek intettek, hogy ugorjunk fel mi is. Daniel fellépett és felsegítette Samet, vártam hogy engem is felsegítsen, ekkor azonban Eric kezével találtam szembe magam. Felhúzott és így szóltam:
-          Ügyesek vagytok, nekem nagyon tetszett. Szeretem a kihívásokat, ezért most mi jövünk! – néztem Samre. Ő tüzesen odaállt mellém és Eric meglepve bólintott.
-          Lássuk!

Négy nap után ismét a tánclépések kavarogtak a fejemben, Sammel teljesen összhangban és egyszerre mozogtunk. Akárcsak a tükörképek, nem vesztettük el egymást egy pillanatra sem. Most inkább az akrobatikát mellőztük. Egy haránt terpesz, kéz fel, majd le és végül a két oldalra. Nagy ugrás és a végső pózunk. Mikor befejeztük, rögtön Eric hangját hallottam meg.
-          Nagyon jók vagytok lányok! Egyszerűen profi…nem…nem tudok mást mondani. – esett le az álla Ericnek és a haverja is elámult.
-          Köszönjük a dicséretet. – mondta lihegve Sam, majd odalépett mellé Dani és homlokon csókolta.
-          Ügyesek vagytok. – Sam behunyta a szemét és kifújta magát a srác vállán.
-          Nagyon jól esik. – köszöntem meg én is.
Ezek után körbevezettek minket a színpad mögött és a sorok között, mivel szabadtéri a koncert. Miközben bejártuk a parkot én, Sam és Daniel mentünk elöl és Ericék lemaradtak. Valamin nagyon tanácskoztak, mert mikor megfordultam nagyon el voltak foglalva. Egy két mondatfoszlányt kihallottam: Megkérdezem Mollyt. Fogalmam sincs ki az a Molly, de valamit nagyon megakarhat tőle kérdezni. Majd jött a válasz Alextól: Nem tudom…….lehet hogy nem jó ötlet……De te tudod. Tégy belátásod szerint.

Kezdett besötétedni és úgy döntöttünk Samatával hogy lassan mennénk vissza a hotelba. Mindenki egyetértett, majd fogtunk egy taxit és visszafurikáztunk a szállodához. Mikor megérkeztünk Daniel besietett, hogy segítsen a szüleinek. Mi és Ericék maradtunk.
-          Köszönjük a mai napot és a segítséget az ajándékhoz. – köszöntem meg és belenézetem a két srác szemébe.
-          Nincs mit. – mosolyodott el Eric sunyin – Ja és mielőtt elfelejtem, akkor holnap a koncerten és utána. – Na erre meglepődtem…Mi az hogy a koncert után? De nem csak én, hanem Sam is.
-          Hogy mikor? Utána? – néztem teljesen meglepődve Sammel együtt.
-          Igen. Csak nem gondoljátok, hogy ezek után nem kaptok aláírást? – nézett ránk tök természetesen.
-          Hát jó. Ha te mondod. – mondta Sam és értetlenül néztünk egymásra.
-          A színpad mögött a koncert után! – mosolygott felénk Eric és Alex szólásra nyitotta a száját:
-          Ha minden igaz lesz még egy plusz meglepetése is az aláírás mellett… - Eric erre mérges pillantást vetett Alexra.
-          Kuss!! – szólította fel a fiút – Akkor holnap lányok. Sziasztok! – mosolyodott megint el.
-          Sziasztok. – köszöntünk egyszerre a két srácnak, majd visszaszálltak a taxiba és elhajtottak.

3 megjegyzés:

  1. hihi Alex nem tudom h tudatába volt vagy direkt célozgatott de nagyon imádtam x"D Sam és Daniel is nagyon cuki voltak :) De jobban várom mi lesz koncert után ! :D nagyon várom a kövit puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ígérem sietek vele :D A többit majd meglátod. :)

      Törlés
  2. Amint látod most már többen kipipálják az olvastam részt. Ez jó jel!

    VálaszTörlés