2012. április 22., vasárnap

8. fejezet ~ Vacsora Mollyval


Meg is hoztam a következő fejezetet, ehhez csak annyi a hozzáfűzni valóm, hogy szinte teljesen Eric szemszögéből íródott. Remélem tetszeni fog és több hozzászólást kapok mint egy. :)
Nagyon köszönöm, hogy az előző részt ennyien elolvastátok, de mindösszesen egy komanetet kaptam. Ha el szeretnétek olvasni a következő részt, akkor legalább hármat kérek ehhez! :)

Jó olvasást!♥



/Eric/

Miután beszálltunk a taxiba, mérges pillantást vetettem Alexra.
-          Mi bajod van? Olyan fejet vágsz, mint aki citromba harapott. – kérdezte meglepve.
-          Most úgy csinálsz mintha nem tudnál semmiről, pedig nagyon jól tudod, hogy mire gondolok. – vágtam dühösen a képébe.
-          Mire is?
-          Ne játszd a hülyét, mondtam, hogy először megbeszéljük Mollyval a dolgot. Te meg már kezded híresztelni, még nem is biztos hogy bele megy az egészbe.
-          Jól van na, muszáj volt…Egyébkén nem értem miért tartod ez olyan fontosnak. Most akkor hogy is lesz a mai vacsora? – terelte gyorsan el a témát.
-          Hát nem úgy volt, hogy átjössz vacsorára? Molly összedob valamit mire hazaérünk.
-          Rendben.  – és itt be is fejeztük a beszélgetésünket.

Mindketten a kocsi hátsó ülésein ültünk és a hozzánk közelebb lévő ablakon bámultunk kifelé. Mélyen elgondolkodtam a mai napon. Szerencsétlen voltam és még jól is jártam, hisz új embereket ismertem meg.
Ma reggel mikor felkeltem nem gondoltam volna, hogy új emberekkel fogok találkozni. Azt hittem elmegyünk Alex-szal, megiszunk valamit és a délután többi része unalmasan fog telni. Ám teljesen máshogy alakult. Ekkor a bénaságomnak köszönhetően megismertem pár fiatalt, akik mint kiderült a holnapi koncertemen is ott lesznek. Háromból ketten ismertek és egyikük csak akkor tudta meg ki vagyok. Ez nagyon meglepett, mert be kell valljam felkeltette a figyelmem, hogy a koncertemről beszéltek. Ezért nem értettem, vajon miért nem ismer. Igen, egy kicsit hallgatóztam, de nem direkt. Nem gondoltam volna, hogy pont akkor készülnek elmenni, amikor én felálltam. Szóval sikerült szépen leöntenem az egyik lányt, persze utána bocsánatot is kértem.
Majd bemutatkoztunk és átmentünk az ajándékbolt felé, de, mint kiderült, Samanta és Daniel levált a csapattól. Azért mert kettesben akartak maradni és még jobban megismerni egymást. Láthatóan nagyon odavannak egymásért. Közben Jane-nel válogattunk az öccsének ajándékot. Nagyon tetszett neki az ötletem az ajándékcsomagról és én is nagyon élveztem a válogatást. Az egész úgy jutott eszembe, hogy elgondolkodtam, én minek örültem volna ennyi idős koromban. Amikor azonban ajánlotta nekem ezt a napszemüveget amit, most a kezemben tartok, már úgy beszélgettem Jane-nel mintha már évek óta ismernénk egymást. Ebben a pillanatban, olyan nyugalmat éreztem, mintha megvédene egy őrangyal. Én is ajánlottam neki egyet, ami szerintem nagyon jól állt neki. Majd már Samékkal indultunk a koncertnek helyszínt adó parkba.
Mikor bemutatták tánctehetségüket, nem hittem a szememnek. Nagyon ügyesek voltak, figyeltek egymásra, ugyanakkor ez nem befolyásolta a kivitelt. Látszik hogy régóta csinálják ezt együtt. Ezért is jutott eszembe ez az ötlet, kár hogy Alex előre beharangozta….Ekkor viszont gondolatom már teljesen más irányba kezdtek kavarogni, mert a taxi megállt a ház előtt.

Már szálltunk is ki a kocsiból és kifizettem a taxisofőrt. Megkerestem a kulcsom és kinyitottam a kaput, ami a lépcsőházba vetett. Felmentünk lifttel a legfelső emeletre és Alex így szólt az ajtó előtt:
-          Remek illatokat érzek, finom lesz a vacsora.
-          Biztos. – értettem vele egyet.
Beléptünk és levettem a cipőm, majd a helyére raktam Alexével együtt. Beléptem a konyhába és egy csókkal köszöntöttem Mollyt. Rám mosolygott és viszonozta, majd így szólt:
-          Sziasztok srácok.
-          Szia! – köszönt Alex miközben belépett a konyhába.
-          Kész a vacsora, segítetek megteríteni? – érdeklődött Molly az arcunkat fürkészve.
-          Persze. – mondtam határozottan és kezet mostam. Megterítettünk és leültünk vacsorázni.
Mindannyian mertünk halat és mellé köretet. Vacsora közben beszélgettünk a holnap folytatódó turnémról és Alex mesélt a legutóbbi utazásáról. Végül Molly az arcomat kezdte fürkészni.
-          Milyen jó kedved van ma. – állapította mag.
-          Bizony. – nyúltam közben a poharam után, hogy az utolsó falatot leöblítsem. Ekkor viszont majdnem kiborítottam a poharam tartalmát, de sikerült megfognom, így csak egy-két csepp löttyent ki. Alex látva milyen béna vagyok ismét, gondolom eszébe juthatott a mai nap és megszólalt:
-          Jaj Eric. Már megint szerencsétlenkedsz? Nem volt elég a mai? – nézett rám röhögve. Mire kicsit elhúztam a szám.
-          Miért? Mi volt? – nézett kíváncsian Molly felém.
-          Hát…Éppen erről akartam beszélni, csak előbb inni akartam. Azért volt olyan jó kedvem, mert találkoztunk a kávézóban három rajongómmal.
-          Ja azt a röhejes találkozást. – folytatta Alex a nevetést, én pedig inkább Molly felé fordultam és meséltem tovább.
-           Csak olyan béna voltam, hogy az egyiket sikerült leöntenem mikor felálltam.
-          Szegény lány, legalább üdítővel öntötted le? – nézett együtt érzőn barátnőm.
-          Dehogy, csak víz volt. Szerintem örültek is neki. – csatlakozott a beszélgetésbe Alex.
-          Bocsánatot kértem és így sikerült megismerkedni. - meséltem és eszembe jutott az ötletünk Alex-szel – Képzeld táncosok és teljesen profik! Nagyon ügyesek, ugye Alex?
-          Egyébként igen! Eric ki is talált valamit. – kezdett célozgatni az ötletemre.
-          Igen…Méghozzá azt, hogy neked szükséged van a koncertjeidhez pár táncosra, ők pedig profik, így lehetnének a táncosaid.
-          Az a baj, hogy éppen ma vettem fel két táncost és csak négy kell. Viszont azt mondtad hárman vannak.
-          Nem, közülük csak a két lány táncos. – állapította meg Alex.
-          Aha. Vagy úgy. Akkor, ha szerinted profik megnézem őket. – mosolyodott felém.
-          Csak egy gond  van… - gondoltam bele komolyan, hisz ez eddig csak egy hirtelen ötlet volt.
-          És mi lenne az? – nézett Alex is értetlenül.
-          Nem itt laknak, hanem Angliában…de majd megoldjuk valahogy. Holnap megbeszélem velük.
-          Rendben, már kíváncsivá tettetek.  – vigyorodott el huncutan.
-           És milyen a két táncos akit felvettél? – tértem át egy hasonló témára.
-          Egy srác és egy másik lány. Nagyon ügyesek és a jövő héten induló turnémra, elkezdték betanulni a táncot. – mesélte vidáman.

Még egy órát beszélgettünk és akkor Alex hazament. Mi pedig elpakoltunk, majd két órával később már a kanapén beszélgettünk.
-          Már alig várom, hogy megismerhessem a két lányt.
-          Szimpatikusak lesznek. Jó fejek és ügyesek is.
-          És mit csináltatok egész nap? – nézett felém miközben vállamra hajtotta a fejét.
-          Elkísértem Janet az ajándékboltba, mert az öccsének vett ajándékot. Majd visszamentünk a parkba és körbevezettem őket a színpad mögött. Majd bemutattunk egy kis táncízelítőt a koreográfiák közül. Végül ők is mutattak egy összeállítást és teljesen leesett az állam. Így jött az ötlet. – meséltem nagy beleéléssel.
-          Akkor már alig várom a holnapot, hogy megismerhessem őket. Mennyi idősek?
-          Körülbelül mint te.
Túl nagy volt a csönd, féltem, hogy valami készülődik. Minden olyan jól kezdett alakulni. Mollyval mostanában sokat veszekedtünk, de most ez az este láthatóan tökéletes harmóniában telt.

Molly úgy döntött, hogy lefekszik. Miközben felállt meglátta a napszemüveget a kis asztalon a kanapéval szemben.
-          Új napszemüveged van? – mutatott az asztalon lévő fekete darabra.
-          Aha. Ma vettem az ajándékboltban.
-          Nagyon tetszik! Vedd fel légyszi. – mosolyodott el és fejem felé emelte.
-          Rendben. – kivettem a kezéből, elfordultam és felvettem. Mikor visszafordultam hatalmas ragyogó szemeivel találtam magam szembe.
-          Nagyon jól áll! Na de megyek lefekszem mert már későre jár. Neked sem ártana, hisz ki kell pihened magad. – ajánlotta.
-          Igazad van, elmegyek zuhanyozni.

/Jane/

Bementünk a hotel előterébe és Daniel jött velünk szembe. Betessékelt minket az étkezőbe és megvacsoráztunk.
-          Gratulálok, nagyon szépek vagytok együtt. – mosolyodtam rájuk.
-          Köszönöm. De ne kiabáljuk még el, bármi történhet… - akadt meg Sam hangja.
-          De semmi sem fog történni. – nézett biztató szemekkel Dani rá.
A gondolataim azon jártak, hogy már csak pár napot tölthetünk ebben a csodálatos országban. Ez teljesen elszomorított, de Samnek nem akartam megemlíteni. Még annyi minden felfedezni való van és annyi minden amire még kíváncsi lennék. A kíváncsiságról jut eszembe, vajon mire célozhatott Alex. Plusz meglepetés? Mit jelenthet ez? Egy biztos, Eric nagyon ideges lett Alex ezen kijelentésre. De vajon miért? Mit titkolhat előlünk? Úgy érzem a holnapi koncert tartogat még nekünk meglepetéseket.

3 megjegyzés:

  1. OOO na mi van Molly nem is féltékeny korabeli lánnyal volt egésznap Eric o.O én tuti az lettem volna a helyébe vagy lehet az és azét volt ilyen ki tudja xD lehet csak képzelödök mert azt akarom h Jane-el legyen valami :D na mind1 várom már mi lesz puszii

    VálaszTörlés
  2. Dehogynem! Ott van egy -hatásszünet- vagyis csend, akkor Molly féltékeny lett de nem mondta vagy mutatta! Nagyon jó lett!! Már teljesen fanja vagyok ennek az oldalnak. :) csak így tovább!

    ~emeseericfan~ :D

    VálaszTörlés
  3. Szia :D
    Egy pár szóban az egészről: NAGYON NAGYON TETSZIK :D
    Na most ez a fejezetet :D Én imádom Mollyt nagyon szóval tetszett hogy benne volt a részben :D És A rész is király volt :D
    rabja lettem :D
    pusziii Roxiii

    VálaszTörlés