2012. augusztus 26., vasárnap

23. fejezet ~ A Brand New Start /Évadzáró/


Sziasztok, kellemes vasárnapot.:)
Az előző fejezet kommentjeit nagyon köszönöm, mindegyikre válaszoltam. Azért remélem ehhez sokkal többet kapok és rekordot döntötök ismét.;)
És igen, jól olvastátok a címet, évadzáró. Eljutottunk ide is.:) Köszönöm, hogy ilyen kitartóak voltatok és a sok rendszeres olvasót...Nagyon jól esik. Ahogy Eric mondaná, nélkületek semmi vagyok! Remélem ezentúl is találkozunk és olvassátok a következő évadot. Aki nem iratkozott volna fel rendszeres olvasónak, az mindenképpen tegye meg, nem fogja megbánni.:)
Még egyszer köszönök mindent.
És akkor most kellemes olvasást kívánok!
Bonie♥



/Jane/

Helsingborg felé utazás közben, Molly egyedül ült, gondoltam, talán kell neki egy kis magány.  Nicole és Samanta ültek egymás mellé, így én ismét Colinnal voltam. Ez az utazás elég hallgatag volt, mindenki elfoglalta magát, csak egy-két párbeszédet lehetett hallani. Én például az utazás alatt zenét hallgattam és figyeltem kifelé az ablakon. Szerencsére hamar odaértünk, mindenki megkönnyebbülve szállt ki a buszból. Molly elment a stúdióhoz, amit Dannyval néztek ki. Nagyon kíváncsi leszek a közös dalukra. Érdekel miről fog szólni, mi lesz a szövege és a mondanivalója, hisz Mollynak csodálatos számai vannak.
Mi pedig, mivel még volt pár óra a koncert hangpróbájáig, felmentünk a szállásunkra. Eric előttünk ért oda, de ő végig fent volt. Szinte mi is, de kicsit körbenéztünk a hotelban és picit a környéken is.

Lassan indulnunk kell a koncert konkrét helyszínére. Összeszedelődzködtünk, és indultunk is. Molly visszaért és volt egy kis hangpróba, majd vártuk, hogy kezdetét vegye a műsor. Most nem nagyon tudtunk beszélni Mollyval a koncert előtt, mert a hangpróba után sietett átöltözni és sminkelni. Pedig mindannyian megkérdeztük volna, milyen lesz a készülő dal. Közben már az utolsó percekben jártunk és felkészültünk a színpadra lépéshez. Ma is minden olajozottan ment, mindent tökéletesen megcsináltunk. Viszont Molly az eddigieknél is jobban beleélte magát a dalokba. Érzelemmel teljes szenvedéllyel énekelt, az egész teljesen más volt mint eddig. Tánc közben is tiszta libabőr lettem és szerintem a közönség is. Talán itt kaptuk a legnagyobb tapsot eddig, bár ez után az előadás után meg is tudtam érteni.
Mikor vége lett a koncertnek a színfalak mögött igyekeztünk megdicsérni, de csak pár szót tudtunk váltani, mert vissza volt az autogramosztás. Mi azt már nem vártuk meg és visszamentünk a szállásra.



Másnap reggel én keltem fel elsőnek, kikeltem az ágyból és elmentem inni. Közben végig a tegnapi koncert járt a fejemben. Csodálatos volt, egyszerűen nem lehet megfogalmazni, hogy mennyire. Nem tudom mi történt Mollyval, de teljesen átélte az érzelmeket a dalokban. Fantasztikus volt.
Belekortyoltam a vízbe és felfrissülten indultam vissza a szobámba. Néztem, hogy a csomagjaimat alig pakoltam ki, ennek örültem, mert nem kell majd annyit visszapakolni. Gyorsan elmentem zuhanyozni és felvettem egy szürke térd fölé érő egybe részes szoknyát, a hajam pedig csak eltűztem.
Úgy döntöttem leülök a gépem elé, már úgyis régen voltam fent. Rögtön beléptem az email fiókomba, és láttam, hogy jött pár üzenetem. Végigfutottam és a hirdetéseket kitöröltem, majd észrevettem, hogy a szüleim is írtak. Gyorsan megnyitottam, de egy örökkévalóságnak tűnt még betölt. Mikor végre betöltött, izgatottan kezdtem hozzá az olvasásához:

Szia Kicsim!

Emlékszel, mondtuk, hogy megnézünk, meg is tettük. Nagyon-nagyon ügyesek voltatok. Az énekes kislány is nagyon ügyes, örülök, hogy megkaptátok ezt a lehetőséget. Jó látni, hogy boldog vagy.
Apád is örömmel nézte, az egyetlen lányát és nagyon büszke volt rád. Az öcséd pedig csak tátott szájjal figyelte a koncertet. Mindannyian további sok sikert kívánunk!
Ja és az öcséd; mikor megérkezett a posta én mentem ki érte és láttam, hogy svéd bélyeg van rajta. Tudtam, hogy neki szól és odaadtam neki. Egy ideig csak csillogó szemmel bámult a dobozra, majd kibontotta. Rögtön felvette a pólót is, és teljesen odavolt érte. Aztán persze a csoki sem maradt ki, megkóstolta és minket is megkínált. Nagyon finom, ilyet még küldhetsz. Nagyon örül neki és sok puszit küld. Mi is szeretünk, jó lenne már látni.

Puszil: Anya, Apa, Brian

Ahogy olvastam ismét elérzékenyültem, régen láttam őket és hiányoznak. Büszkék rám, ez nagyon jó érzés. Hálát éreztem, hogy egyáltalán elengedtek, mert ha nem tették volna, akkor ez az egész nem valósulhatott volna meg. Az öcsémnek is hálás voltam, hisz ő keresett élő adást, hogy láthassanak és végig követte a koncertet is. És hogy örült az ajándéknak, ezt meg kell majd köszönnöm Ericnek, sokat segített ezzel.
Elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan is tudnám megköszönni neki. Kitaláltam, hogy kap valami apróságot, de még nem tudom mit.

/Molly/

Elég korán keltem és lementem az étkezőbe, megreggeliztem és egykedvűen néztem ki a fejemből. Nem volt még rajtam kívül senki sem lent, teljes csend uralkodott a helyiségen. Amíg el nem aludtam, a tegnapon gondolkoztam, de még mindig bizonytalan voltam a döntésemben. Reggel korán lejöttem, hogy még egyszer mindent átgondoljak, de nem lett könnyebb, sőt sokkal nehezebb. Közben kezdtek beszállingózni az emberek, így muszáj volt az órámra pillantanom. Már kilenc óra is elmúlt. Jól elkalandoztam a gondolataimban. Csak az a baj, hogy nem igazán lettem előrébb. Megittam a maradék – már csak langyos – teám és felálltam az asztaltól. Elindultam kifelé, majd a liftekhez. A lifttel már úton is voltam felfelé, mély levegőt vettem majd kiszálltam. Az ajtó előtt abban reménykedtem, hogy Eric már ébren van.

Benyitottam és beljebb lépve kerestem a szememmel, szerencsére meg is találtam. Éppen háttal állt és pakolt a táskájába.
-          Eric beszélnünk kell. – kezdtem viszonylag bátran.
Közben Eric behúzta a cipzárt. Megfordult és mosolyogva nézett rám, de mikor meglátott, ő is elkomolyodott. Mélybarna szemei csak úgy égettek, ahogy kérdőn nézett rám.
-          Hallgatlak. – mondta komolyan és látszott, hogy figyel és érzi, valami nincs rendben.
Alig tudok megszólalni és gombóc van a torkomban, de mégis erőt vettem magamon és folytattam.
-          Szóval, beszélnünk kellene valami fontos dologról… - nem igen tudtam folytatni, mert a gondolataim össze-vissza kavarogtak, nem tudtam értelmes mondatot kinyögni.
Eric még mindig türelmesen figyelt és nagy levegőt vett, majd egy kicsit összébb húzta a szemöldökét. Kezdett egyre komolyabb lenni, talán ő is kezdte átérezni, ez nem játék. Megérezte, hogy ezt már nem lehet tovább húzni.
-          Figyelj Eric, mostanában mintha megváltoztál volna. Másképp viselkedsz velem, és úgy általában is. És ez alól én sem vagyok kivétel, én is megváltoztam. – próbáltam elmagyarázni érzéseim, közben mintha az a bizonyos gombóc egyre csak nőtt volna.
-          Az lehet…
-          Nehéz kimondani, de talán mindketten tovább szeretnénk lépni. Kihűlt a több mint négy év alatt a kapcsolatunk. Látom rajtad, hogy már nem úgy viszonyulsz hozzám, mint régen és talán már én sem hozzád. – kezdett elcsuklani a hangom és könnyek kezdtek el gyűlni a szememben, éreztem már alig bírom visszafogni őket. Nagyon nehéz volt ezeket a szavakat kimondanom.
Eric arca szomorúan fürkészett és láttam az ő csodálatos, barna szemei is a könnytől csillognak, de próbálta tartani magát. Nem mondott semmit, csak megfogta a kezem és én pedig folytattam.
-          Talán jobb, ha külön úton folytatjuk. Mindkettőnknek. – itt megcsuklott a hangom és a könnyek zuhatagként kezdtek folyni végig arcomon.
Eric megérintette az állam és felemelte a fejem. Másik kezével pedig törölgette az arcom, meg akart szabadítani a könnyektől.
-          Molly, ne sírj. – kezdte – Komolyan így gondolod?
Csak bólintottam, ő pedig még mindig az arcomon tartotta a kezét.
-          Szeretlek. – suttogtam és egy utolsó, lágy csókot nyomtam, most legörbülő ajkaira.
Jó volt még egyszer érezni őt. Egy tökéletes búcsú, szavak nélkül és látszólag ő is így gondolta. Átkaroltuk egymást és élveztük az utolsó pillanatot, majd egymásra néztünk.
-          Mindig lesz helyed a szívemben. – mondta és elengedett.
-          Neked is az enyémben. – próbáltam mosolyogni, amennyire csak tőlem telt – Remélem, nagyon jó barátok maradhatunk.
-          Persze, ez nem is kérdés. – csuklott el az ő hangja is – Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha én most hazamennék.
-          Rendben. – néztem lefelé, Eric pedig felvette az imént bepakolt bőröndjét és elindult kifelé.
-          Vigyázz magadra! – szóltam utána ismét könnyezve.
-          Te is. – válaszolt halkan és kilépett az ajtón.

Abban a pillanatban a térdeim felmondták a szolgálatot és ott, a szoba közepén ahol álltam, lerogytam. A kezembe temettem az arcom és zokogtam, de tudtam, mindkettőnknek jobb lesz. Nehéz lesz kivernem őt a fejemből, hisz nagyon hosszú ideig voltunk együtt. Egy darabig biztosan üres leszek belülről, de ezen majd túllépek. Hiányozni fog az érintése, a csókja, a kedves szavai, de idővel ezek nélkül is boldogulok.
 
Akár mennyire akartam, a sírás nem állt el, de annyi erőt vettem magamon, hogy felálljak és kimenjek a fürdőbe. Kicsit megmostam az arcom és nagy levegőt vettem. Belenéztem a tükörbe, majd gyorsan az órámra pillantottam, döbbentem vettem észre, hogy legalább másfél órát töltöttem a földön. Valamennyire sikerült megnyugodnom és megkönnyebbülnöm, de ki kell öntenem magamból. Majd visszamentem a szobámba és megkerestem a telefonom és tárcsázni kezdtem a barátnőm. Megbeszéltem vele egy találkozót estére. Szipogva és a könnyeimmel küszködve, de én is összepakoltam.

4 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Először is örömmel látom h valami szinten Jane is érdeklődik Eric iránt ugyan is ez már akkor ki derült h ajándékot vettek az öcsének ..de h most hirtelen eszébe jutott h meg kéne köszöni nos...nem tudom h ez az én képzeletembe van vagy sem de mind1 de mondjuk én tudnék egy ajándékot neki aminek örülne és nem olyan drága hihi...:$
    Háátt végülis sajnálom Molly-kat de ezen túl kellett esni előbb vagy utóbb és ez most jött el nagyon várom már a második évadot mivel nem akarok csúnyán fogalmazni egy akadály kiesett már csak Jane-nek is észre kell venni a dolgot és szépen kidobni Colint xD na jó nem haladok ennyire előre gondolom ez nem az első részbe lesz szóval nagyon várom a második évadot és gratulálok az első évadhoz nagyon jó volt *-* büszke vagyok rád ;) <3 sok puszii

    VálaszTörlés
  2. Szia
    Most nem kapsz mosolygós fejet, mert nem csak Molly sír hanem én is :( Tudtam hogy ez meg fog történni hiszen nem Molly a női főszereplő de akkor is :'( Én annyira szeretem :'( És ahogy összetörve a padlón sírt.. nem akarooom :'( De a barátos résznek azért tudok örülni... és persze természetesen Ericet is sajnálom, hiszen imádom őket!
    Jane... hát ajj most nem tudok miket írni csak annyit hogy nagyon fogok igyekezni hogy a második évadban legalább hasonlóan vagy talán annyira megszeressem mint Mollyt! Nagyon várom a második évadot, és tetszett az első, imádtam minden részét -kivéve most a szakítást :'( :'( - de tudom mindennek megkell egyszer történni.. várom a 2. évadot!
    (ui.: bocsi hogy ennyit késtem)
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  3. Bocsááááááááááááááánat!!!!!
    Annyira sajnálom már legalább 2 részhez nem írtam, teljesen szétcsúsztam és elmaradtam mindennel, szóval nagy levegő és ismét bocsánaaaat!!!
    Aztaaa :O ez aztán jó kis évadzáró lett :O De azért nem megszokott azt had mondjam el :P Arra számítottam, hogy Jane és Eric között elcsattan az első csók és azzal lesz vége, de megleptél és ez így sokkal jobb :P
    Szegény Molly, igazán sajnálom... de ez már nem működött, és reménykedem benne hogy Danny oldalán nagyon boldog lesz, és a történetben is továbbra sok szerepet fog kapni.. továbbá azt is remélem hogy Jane-nel a későbbiekben nem fog megromlani a kapcsolatuk...
    Nagyon nagyon várom az új évadot, kíváncsi vagyok hogy szeded szét és mikor Janet és Colint.. hogyan hozod össze Ericet és Janet, hogyan alakul majd Danny és Molly... húúú akarom a válaszokat MOOOOST :D :D
    Nagyon várom!!!!
    Pusziii Roxiii

    VálaszTörlés
  4. @Dórii: Hm, lehet jó nyomon jársz.:D Mit adnál Ericnek? Már kíváncsi vagyok.:D
    Igen, ennek egyszer meg kellett lenni és nem azt akarom, hogy örüljetek neki. De remélem azért tetszett.
    Igen...valamilyen szinten igazad van és abban is hogy most ne rohanjunk előre.;)
    Ú, nagyon köszönöm a gratulációt, nem tudod milyen jól esik :)♥

    @Jenni: Nem is mosolygós fejre számítottam, de azért remélem tetszett, a szakítástól függetlenül.
    Remélem sikerül megszeretned Jane-t, én mindent elkövetek majd.;)
    Neked is köszönöm, a gratulációt.:)

    @Roxiii: Seeeemi goond! :D Örülök, hogy itt vagy! :)
    Örülök ha tetszik, bár nem erre számítottál. Szerintem az első csók még korai lett volna.:)
    Igen, Molly szereplője marad a történetnek.:)
    Hidd el minden kérdésedre megkapod a választ, csak egy kis türelem..:);)

    VálaszTörlés