2012. december 30., vasárnap

37. fejezet ~ Váratlan meghívás

Sziasztok!
Itt is vagyok a karácsony után, de az újév előtt. Remélem mindenkinek nagyon jól telt a karácsony és jól fogja magát érezni szilveszterkor. Ez az utolsó rész az évben, a következőt már jövőre olvashatjátok.;)
Az előző fejezet kommentjeire válaszoltam, nagyon köszönöm őket. Remélem most is kapok ennyit.:) A fejezetben különösen sok a párbeszéd, de szerintem nem fogtok csalódni. Döntsétek el ti.:)
Kellemes olvasást!
Bonie

/Molly/

Behunyt szemmel élvezem, ahogy simogat a duettünk dallama. Olyan lágy és mégis minden olyan emléket felidéz, ami igen fontos számomra. Jót és rosszat egyaránt, ez a dal többek között azért is született meg. Lassan felnyitottam a szemem és láttam a többiek is bele vannak mélyedve. Most már szakmai szemmel is figyeltem. Örömmel nyugtáztam, hogy minden hang a pontos helyén van. Büszke voltam magunkra és vigyorogva távoztunk. Danny autójában próbáltam magam bekötni, majd felé fordultam.
-          Vacsora ma este? Ünnepeljük meg a mai napot. – pillantott felém a kormányt szorítva.
-          Rendben! – fogadtam el az ajánlatot miközben végre sikerült bekapcsolnom az övet.
Mikor hazaértem gyorsan összeszedtem magam. Felvettem egy fekete koktélruhát és a kedvenc magassarkúm, a hajamat pedig kivasaltam. Ezzel el is ment az idő és Danny már ide is ért, majd fogtam a táskám és már siettem is.

Egy gyönyörű étterembe vitt, a teríték bézs színű volt, a szalvéta pedig bordó, igazán designos volt. Danny pezsgőt rendelt, hogy koccinthassunk előre a sikerre. Félig megtöltötte a talpas üvegpoharat és köszöntőt mondott. Végül a poharaink összekoccantak és mi mosolyogva megkóstoltuk a tartalmat. Időközben az ételt is meghozták, mi pedig csak nevetve beszélgettünk.
-          Az a meglepődött fej, amikor megjelentem a tortával.
-          Igen is meglepődtem, hisz tudod, hogy tényleg csak holnap lesz a szülinapom. Annyira aranyosak vagytok. – próbáltam magyarázkodni.
-          Nem mondd, hogy nem ízlett. És ezért is hoztalak most el. A dal megszületése és a szülinapod miatt. – magyarázta lelkesen – Szeretnék nagyon boldog 20. szülinapot kívánni.
-          Köszönöm! – válaszoltam csillogó szemekkel, a szívem pedig csak kalimpált.
Danny csak boldogan ücsörgött egy darabig. Látszott rajta, hogy valami nem hagyja nyugodni. Őszintén reméltem, hogy rákérdez, mivel szerintem engem is ugyan ez foglakoztat. Végül nagy levegőt véve felnézett rám.
-          Ne haragudj a mai miatt. Nem tudom mi ütött belém. – kezdte halkan.
-          Figyelj, ne mentegetőzz. – próbáltam megnyugtatni, holott az én szívem is kalapált.
-          Komolyan nem zavart? – lepődött meg és tágra nyílt szemmel a szája sarkában megbúvott egy aprócska mosoly.
-          Egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg. Viszont ez nekem kicsit gyors még. – magyaráztam, a kezeim remegtek, de a szívemből beszéltem.
-          Értelek! Annyira megnyugodtam és örülök. – vigyorgott akár egy tejbe tök.
Ez engem is felvidított, de annyira, hogy ki sem lehet mondani. Végre ismételtem a felhők felett érzem magam. Egy-két hét múlva pedig már teljesen készen állok majd erre a bimbódzó kapcsolatra. A vacsora többi részét alig bírtam elfogyasztani, mert az arcom beállt a vigyorgástól.

/Jane/

Mikor a gép megkezdte a leszállást a boldogság átjárta az összes porcikámat. Vigyorogva lestem ki az ablakon az ismerős tájra. Tudtam nem kell sokat várni és otthon lehetek. Nagy vigyorral fordultam Eric felé, aki csak mosolyogva összeszedte a cuccait. Valószínű ő is boldog, hogy itt lehet a munkája kapcsán. Pár perccel később már a szilárd talajon álltunk és vártuk a többieket.
-          Köszönöm, hogy elhoztál! Komolyan annyira jó itt lenni.
-          Örülök, ha segíthettem. – vetett egy mosolyt, de azonnal folytattam is.
-          Végre, ott jönnek a többiek. – vigyorogtam és húzni kezdtem feléjük Ericet. Sajnálom, de nagyon be vagyok sózva.
Megbeszéltük, hogy Tomas a stáb tagjaival megy, mi pedig Alex-el és Edinnel. Be is szálltunk a taxikba, de ugye engem először haza kellett fuvarozni. Minél közelebb értünk a kívánt célhoz én annál jobban izgultam, ezért alig bírtam megülni a fenekemen. Mikor már csak egy utca választott el a házunktól, Ericre emeltem a tekintetem. Még vigyorogtunk a többiek hülyeségén, amit egész úton összehordtak. Végül már a kocsifelhajtónkon álltunk meg, mi pedig Erickel kiszálltunk.
-          Bejössz kicsit? – kérdeztem vidáman.
-          Hát, ha a többiek meg tudnak lenni nélkülem egy kis időre, mert nem szívesen vinném be őket hozzátok. – ezen a kijelentésen nevettem, végül pedig bólintottam.
Eric konzultál velük röviden ők pedig bólintottak és elhajtottak a belváros felé a taxival.
-          Később hívok neked egy másikat. – vigyorogtam és az ajtó elé álltunk. Nem akartam kulccsal bemenni, ez így nagyobb meglepetés.
Bekopogtam, aztán szinte rögtön nyílt is az ajtó és egy csillogó szempárral találkozott tekintetem. Anya ugrott azonnal a nyakamba könnyezve.
-          Jane, kicsim!
-          Anya… - szorított, hogy alig kaptam levegőt.
Mikor azonban végre elengedett, elkiáltotta magát az emelet felé.
-          Drágám, Brian gyertek le! Nézzétek ki van itt! – már rögtön indult is le az előbb említett két személy, az apukám és az öcsém.
-          El sem hiszem! Gyertek beljebb! – invitált végre minket be, én pedig előre engedtem Ericet, aki csak vigyorgott mellettem.
Apa is jól megölelgetett, sőt még az öcsém is átkarolta nyakam pár másodpercre. Nem vallja be, de szerintem kicsit hiányoztam neki. Ha másért nem is, akkor azért, mert nem volt kit nyúznia az elmúlt hetekben.
-          Jaj de udvariatlan vagyok a vendégünkkel – kezdte anya felé fordulva és hirtelen mindenki rákapta a tekintetét Ericre, aki még mindig mellettem volt – Te biztosan Colin vagy.

Itt süllyedtem majdnem el, mert lehetőségem sem volt bemutatni még Ericet, szegényt pedig le Colinozták. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, mert a vigyor rögtön lefagyott az arcáról. A fejemet lehajtottam, aztán hirtelen felkaptam. Nagy levegőt véve gyorsabb voltam, mint Eric és reagáltam.
-          Nem, nem Colin. Hanem… - vágott a szavamba a srác miközben megfogta a vállamat.
-          Eric Saade vagyok.
-          Ó. Ne haragudj! – észlelte anyu a tévedését.
-          Semmi gond, ne tessék mentegetőzni. – vigyorgott bátorítóan Eric én pedig megnyugodtam.
-          Gyertek, üljetek le. – apu szavai után már a kanapén csücsültünk.
-          Eric szólíts csak nyugodtan Marie-nak. – jött vissza a konyhából anya és letette elénk a kis asztalra az üdítőket.
-          Rendben. – bólintott Eric és felvette a poharat, ami előtte volt.
-          Akkor te adtad Jane-nek a munkát Stockholmban? – fürkészte apa vidáman.
-          Nem teljesen. Én láttam őket táncolni, amikor találkoztunk, majd szóltam Mollynak, akinek szüksége volt táncosokra. – magyarázta egy levegővel Eric.
-          Értem, hát látom jót tett neki és Samantának, hogy ottmaradhatott. – vigyorgott anya sejtelmesen.
-          Igen rengeteg új barátot szereztünk. – próbáltam más irányba vinni a témát.
-          Hát akkor köszönjük a lehetőséget. – mondta elismerően apa.
-          Egyébként öcsi az ajándékodban is rengeteget segített. – fordultam Brian felé.
-          Na ne! Egy igazi svéd híresség választott nekem ajándékot! A bögrét is? – ujjongott a helyén ficánkolva. Ezen mindannyian elnevettük magunkat.
-          Igen a bögrét is. Én ennek örültem volna ennyi idősen. – simogatta meg Eric az öcsém feje búbját.
-          Király!
-          Viszont nekem lassan mennem kellene a szállodában, vár a csapatom. Zenét jöttünk promotálni, azért vagyunk most itt. – állt fel lassan mellőlem a srác, én pedig bólintottam.
-          Azt hiszem nem hallottam jól. Szálloda? Most komolyan egy lélektelen szállodai szobában akarsz aludni? Maradj, csak itt, van vendégszobánk! – pattant fel anya megdöbbenve és szó szerint elé állt.
-          De vá… - nem hagyta befejezni Eric mondatát.
-          Most komolyan egy szállodában akarsz aludni?
-          Nem akarok senki terhére lenni. – próbált kényelmetlenül magyarázkodni Eric, közbe én is egyre cikibben éreztem magam. Szegény Eric ma nagyon ki van pécézve.
-          Anya, had menjen, várja a csapat. – próbáltam védeni Ericet.
-          De minket nem zavar és szerintem kényelmesebb itt, mint egy szállodában.
-          Rendben Marie. – egyezett bele a már eldöntött ténybe. Próbáljon valaki ellentmondani anyámnak.

Sajnálom Ericet, szegény ide lett kényszerítve. Pedig elmehetett volna egy sokcsillagos szállodába. Remélem azért kényelmesen meg lesz itt is. Tomas reakcióját meg inkább nem hallgatnám meg, ugyanis Eric most telefonál nekik. A srác viszonylag hamar, veszekedés nélkül lerendezte, amit jó jelnek vettem. Majd elindultunk az emeletre, hogy megmutassam a vendégszobát. Amint hallótávolságon kívül kerültem anyutól, bocsánatkérő tekintettel néztem Ericre.
-          Sajnálom, anyám elég akaratos. – vigyorogtam végül.
-          Szerintem az enyém is ilyen lenne fordított helyzetben. – nevetett végül Eric is.
Az emeleti folyosó végére mutattam, nézze meg a szobát, amíg hozok ágyneműt. Majd hátat fordítva elmentem.

/Eric/

Mintha csak a saját anyukámat hallottam volna Marie-ban. Ő is marasztalta volna Jane-t fordított esetben. Nem mondhattam rá nemet és Tomasnak sem volt semmi kivetnivalója ellene, szóval beleegyeztem. Igazából ezzel Marie sokat segít nekem, szóval csak élnem kell a lehetőséggel. Nagyon szép környéken és házban is laknak, nagyon szívesen maradok itt. Most megyek is, megnézem a szobát, amit Jane mondott.
Utamról egy hatalmas "Ne gyere be! " tábla zökkentett ki az én szobám ajtaja előtt. Már gondoltam kié lehet és egy kopogás után be is nyitottam Brian szobájába. Vigyorogva üdvözölt, amint nyomogatta a konzolját. Beljebb mentem, majd rám emelte a tekintetét.
-          Akarsz játszani?
-          Ne már, hogy van FIFA-d. – lázadtam be hirtelen, annyira régen tudtam játszani – Ezer éve nem játszottam vele, pedig a kedvencem.
-          Akkor gyere, szállj be. – szó szerint a kisfiú mellé ugrottam és azonnal beszálltam a játékba. Elragadott a hév, s már el is felejtettem hova is indultam. A másik pedig az, hogy nagyon jóban leszek Jane öccsével.
Körülbelül tíz perccel később Jane nyitott be és nézett meglepve, majd kitört belőle a röhögés. Én gyorsan letettem a konzolt, aztán teljes testtel felé fordultam.
-          Fogadjunk még a szobában sem voltál, pedig már az ágyneműt is felhúztam. – mondta megjátszott panaszkodással.
-          Hát az úgy volt…Nem. – nevettünk mind a hárman.

Végül Jane kíséretében megnéztem azt a barátságos kis szobát, ahol aludni fogok. Maga a szoba világoszöld színű, ilyen pisztáciás árnyalatú. Ízlésesen be van rendezve, valamint tartozik hozzá egy hatalmas ablak, ami a városra néz. Azonnal megtetszett, amit Jane is észrevehetett rajtam. Kezdtem igazán boldog lenni.
-          Vacsora! – hallottam meg Marie-t lentről. Mindketten elindultunk a lépcső felé, majd csatlakozott hozzánk Brian is.
Asztalhoz ültünk, én meg csak vigyorogni tudtam, fogalmam sincs mi ütött belém. Aztán már mertem is a köretből és a húsból. Végigbeszéltük az étkezést, ezáltal jobban megismertem a családot.  Azt vettem észre, hogy nem csak nekem szimpatikusak, hanem fordítva is. Megittam az utolsó korty vizem, eközben Jane anyja elkezdte lepakolni az asztalt.
-          Segítek elmosogatni. – ajánlottam fel, bár nem nagyon szoktam most mégis jól esett kimondani.
-          Nem kell Eric, majd én megcsinálom. – pattant fel Jane ellentmondást nem tűrő hangon. Persze bólintottam, de amint elkezdte odaálltam mellé.
Találtam egy törlőt, így az elmosott tárgyakat segítettem eltörölgetni, ha már más dolgom nincsen. Miközben törölgettem dúdolgatni kezdtem magamban. Hamar végeztünk és az utolsó tányért is szárazra töröltem.
-          Köszönöm a segítséget. – kacsintott felém Jane.
Utána már a nekem kijelölt szobában voltam és boldogan készültem a lefekvéshez. Már el sem hiszem, hogy itt vagyok. Annyira jó kicsit elszakadni a megszokott helyről, főleg azért, mert a céljaim megvalósítása végett vagyok itt. Alig bírok elaludni, pedig muszáj lesz, a nap holnap is korán kezdődik a rádióknál.

3 megjegyzés:

  1. Szia! :D
    Nocsak, nocsak, mi alakul itt? o.O Molly és Danny között :D Kíváncsi leszek én erre :D
    Marie, köszöönöm,imádon ezt a nőt,reménykedtem benne, hogy felajánlja :D Mondjuk elég ciki helyzet volt, mikor le Colinozták xDDDD háhá :D Na mind1:D Nagyon aranyos volt az egész,olyan családias hangulat volt :D főleg a közös mosogatás :DD Nos igen,ERic mindenki szívébe bedobta magát..ezzel nem lesz gond :D Vajon Colin is így lett volna? nem hinném :D Remélem Marie, vagy Brian rávilágít a lényegre :D jó lenne :D Nagyon tetszett, mint mindig :D és nagyon várom,hogy mi lesz a elkövetkező napokba :D
    El sem hiszem,hogy ennek az évnek is vége :D De nagyon örülők,hogy rá találtam a blogodra,és színesebbé tetted a napjaimat...szóval szeretném is megköszöni.:$..el sem hiszed hányszor tetted szebbé a napomat, egy fejezettel :D
    Szóval, jövőre is számíthatsz rám ;)
    Nagyon Boldog Új Évet kívánok neked ;)
    Puszillak♥

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Egy kis késéssel, de megjöttem, és lássuk is a fejezetet :D Szóval, nem értem. Mi történt Molly és Danny között? Lemaradtam valamiről, nem figyeltem, vagy csak ilyen "titokzatos" vagy most?! :D Remélem erre mihamarabb kapok választ :P
    Nem gondoltam volna, hogy Jane szülei marasztalni fogják a popsztárt, de tetszett. Eric olyan aranyos volt, rögtön FIFA. Ki gondolta volna?! :'D Aztán volt egy rész... aminél koppantam a földön. Le Collinozták Ericet? Tényleg?! Szegény srác, vajon mit gondolhatott magába:'DD na mindegy, tetszett a rész, és már kíváncsian várom a következőt! :)

    ölel,Vanity

    VálaszTörlés
  3. @Dórii: Hát sok minden elkezdett alakulgatni, meglátjuk majd mi lesz.:) Jane anyukája nagyon aranyos és az ügyet is belendítette. Viszont senki nem tehet róla, hogy nem ismerték meg szegényt.:)
    Nem tudhatjuk mi lett volna ha...de egy biztos, Eric a mosogatással szerezett jó pontokat.:P Marie vagy Brian? Közel jársz az igazsághoz, de többet nem mondhatok, mert nem lenne értelme olvasni a történetet.:)
    Nagyon köszönöm, hogy ezt mondod és persze azt is hogy ezentúl is jönni fogsz. Én is szeretném megköszönni, hogy folyamatosan feljársz és véleményezel, hisz nélkületek ez a történet sem jöhetett volna létre.♥ Remélem ezentúl is szebbé tehetem a napjaitokat! és megkésve, de neked is boldog új évet! :)

    @Vanity Destiny: Hát annyira nem vagyok titokzatos,szóval nem tudom mi lehet az oka, az viszont tény, hogy teljesen minden még nincs tisztázva. Remélem kitisztul az elkövetkezendő időben.:)
    Csak meghívta Brian..fogjuk arra, de így legalább bevágódott nála.:) igen le Colinozták szegényt, szóval remélem nem fájt.;) Majd a következő részben egy-két mondat erejéig meglátod mit érez ezzel kapcsolatban.

    Köszönöm hogy írtatok nekem! ♥

    VálaszTörlés